Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. A tábla-performansz kommunikációs szempontból Kelemen Attila Ármin, www.transindex.ro, 2006. november 24.     Hantz Péter akciója volt az utóbbi évek legerõsebb PR-nyomulása. A fiatal fizikusnak mindig megvannak az eszközei arra, hogy a Bolyai Kezdeményezõ Bizottságra vonja a figyelmet. Tudatos médiahasználat, egyszerû üzenet, szerény-bátortalan, ugyanakkor fanatikus-tántoríthatatlan – ezek Hantz PR-kvalitásai. Tábla-performanszával erõteljes spontán érzelmi reakciót váltott ki a közügyek iránt érdeklõdõ romániai magyarokból. A lelkes médiafogyasztók egy kerek történetet kaptak, amelyben volt hõs, volt action és világos volt, hogy a jó elõbb-utóbb gyõzedelmeskedik a rossz felett. Aztán belelapozunk a román sajtóba, és mit látunk? Alig valamit. Ha mégis, egy egész másik történtet, hõs és action nélkül, egy b-szériás gagyi kis ügyet: „CIB-ul maghiar mi-e simpatic: are ceva din zãpãceala unor poeþi liceeni strânsi la cenaclu. Vorbesc de zãpãcealã, pentru cã locaþiile unde ei protesteazã sunt total aiurea alese. E evident pentru toatã lumea cã nici senatul UBB, nici rectorul nu pot decide înfiintarea unei universitaþi maghiare de stat. Orice om raþional la cap ar merge ºi ar pune placute bilingve pe clãdirile guvernului, parlamentului ori ministerului învãþãmântului. Acolo se pot lua decizii. Daca te dor dinþii, logic, mergi la stomatolog, nu la ortoped. Dar, dacã asta e direcþia, mâine-poimâine vom afla ca CIB-ul protesteaza în vreo ºurã din satul Chidea-Cluj, cerând înfiintarea unei noi universitati în secuime. Un regret tot am si eu: dacã CIB-ul ar face tot atâta propagandã pentru simpozioanele ºtiintifice organizate de linia de studiu maghiarã, ar fi sãlile pline ºi lucrãrile s-ar bucura de notorietate internaþionalã. (Ion Mureºan, Evenimentul Zilei)”     Helyzet-geneológia A történet szereplõi: Salat Levente rektorhelyettes és az egyetem magyar vezetõi, akik sem a BKB megalakulása elõtt, sem a BKB után nem tudták kitetetni a kétnyelvû táblákat. Aztán az RMDSZ, amely szintén nem volt képes kitetetni a kétnyelvû táblákat. És maga a BKB, amely sem a BKB megléte elõtt, sem azután nem tudta kitetetni, de még kitenni sem a kétnyelvû táblákat. Ott van még a rektor – egy olyan sötét csávó, hogy a negró világít a szájában – és a hadserege: portások, õrzõ-védõk. A magyar egyetemi vezetõk, a BKB és az RMDSZ opportunista, és kölcsönösen delegitimáló játékba kezdtek. Hantz Péter (a BKB magyar hangja) annak ellenére, hogy korábbi vehemens akciói semmi, de semmi eredményt nem hoztak, szimbolikus legitimációjának maximalizálására játszott – amúgy nagyon intelligensen. Salat minden eredménytelenség és morális delegitimáció ellenére nem mondott le. Inkább roppan össze történelmi felelõssége mint kozmikus tehetetlenségének terhe alatt. Az RMDSZ pedig ebben az ügyben az úgy tenni mintha, közben pedig mégsem-re taktikázik. A BBTE rektorának eközben semmi dolga nem akadt: a magyar felek kölcsönösen kijátszották egymást. Salat Levente minden mozgástér nélküli mártír, Hantz Péter eredménytelen, de a szimbolikus szemétdombot szerencsésen maga alá gyûrõ népi hõs, az RMDSZ a feleket körbefogó-simogató, nedves ködfelhõ. Ebben a leosztásban csak és kizárólag Hantz Péternek maradt feladata. És minthogy kreativitása és akaratereje soha nem hagyja cserben, újabb lelkesítõ – és eddig legalábbis minden megfogható haszon nélküli PR-akciósorozatot indított. A tábla-performansz, mint tudjuk, csak az epizódok egyike.     Kommunikációs szempont A Bolyai Kezdeményezõ Bizottság akciói iránt lépésrõl lépésre lanyhult az érdeklõdés – ezt a különféle híradásaink olvasottsági statisztikáiból és a BKB-Transfórum iránti érdeklõdésbõl szûrtem le. Aztán jön a táblasztori – vagyis a nagy boom –, majd vélhetõen ismét lejtmenet. A BKB píár-szervezetnek találta ki magát, szóvivõkbõl áll, és mint minden pr-deszantnak, nekik is el kellett dönteniük, hogyan építkeznek: nagy médiabombákat robbantanak, vagy ellenkezõleg, mikroszkopikus biológiai fegyvereket vetnek be. És médiabombákat robbantanak. Ennek a kommunikációs stratégiának az elõnye, hogy gyorsan kapsz önigazolási jelzéseket és megerõsít abban a hitben, hogy amit csinálsz, fontos. A hátránya, hogy ha bekerülsz ebbe a spirálba, és nem érsz el konkrét eredményeket – lásd a BKB akcióit – akkor a kommunikációs eredményekre hajtasz és egyre nagyobb és nagyobb balhét kell csinálnod ahhoz, hogy észrevegyenek. Médiaeffektekben kezdesz gondolkodni, kiszolgáltatod magad az újságíróknak, miközben az az érzésed, hogy te manipulálod õket. A cél nem az, hogy a táblák kikerüljenek, mert tudod, hogy azt nem tudod elérni. A cél, hogy tematizáld a táblakikerülést. A BKB kitehette volna a táblákat szimultán több helyen, de a médiaimpact maximalizálása céljából inkább egy valóságos felszegezõ-Odüsszeiát, egyetemi reality show-t követhettünk végig. Óvatosan, sub rosa itt-ott kikerülhetett volna egy-egy felirat. De a BKB az elõre bejelentett akciót és a keményen mediatizálható forgatókönyvet választotta, miközben borítékolható volt a történet kimenetele. A másik kommunikációs alternatíva – ami nem a BKB erõssége – a mikroszkopikus elemekbõl való építkezés. Nincs médiaboom, kis manifeszt-akciók sokasága építi fel a témát és hangolja át az ügy társadalmi megítélését. Kommunikációs mikrobiológia Hantz Péter akciójával kapcsolatban már elsõ közelítésben is három kritika fogalmazható meg. Az elsõ, a higgadt-bürokratikus, hogy oda, ahonnan már letépték a táblákat, ezután már sokkal nehezebb lesz visszatenni azokat. A másik, a civil ellenérv az, hogy Hantz – pusztán azáltal, hogy felvállalta, hogy portásokkal konfrontálódik –, kitette magát egy jó kis agyabugyának ami könnyen pattinthatta volna ki – fõleg a felajzott helyzetzetet elnézve –, egy esetleges etnikai konfliktus szikráját. A harmadik, melodramatikus, de nagyon is jogos fenntartás arról szól, hogy akárcsak Funar – aki örömteli pillanatokat szerzett a kolozsvári magyaroknak azzal, hogy azok ráseggelhettek a román nemzeti színûre festett padokra –, Hantz örömteli pillanatokat szerzett a portásoknak, mert széttörhették és megtaposhatták a leszakított magyar feliratokat. Véleményem szerint mindhárom bírálat jogos. Mi az alternatíva? Kommunikációs stratégiát váltani, becsatornázással, és nem elárasztással dolgozni. Mert a konfrontációnak több módja van. Az egyik a veszekedés. A BKB kommunikációja a veszekedésre épült. A másik módja, hogy azzal torpedózod meg a partner érveit, hogy kizökkented a szerepébõl (lásd a mellékelt keretest) . További módszer a kontextust megváltoztatni vagy önmaga elõtt is nevetségessé tenni a partnert. A BKB kommunikációjának a hibája, hogy nem kiakasztja, hanem bebetonozza a BBTE vezetésének retorikáját. Egy spontán Transindexes ötletbörzén arról beszéltünk, hogyan kerülhetõ el a BBTE vezetõink bebetonozása. A BKB nem mozgalom, inkább misztifikál, mint demisztifikál, és néha jobbos-populista húzásokkal operál. Tehát: 1. Mozgalmasítás A BBTE magyar diákjait vélhetõen jobban érdekli az ösztöndíjak helyzete, az oktatás színvonala, a koleszek/bentlakások helyzete, mint a magyar feliratok. A BBTE vezetõinek primitív kicsinyessége pont abban nyilvánul meg, hogy egy ilyen banális dolgot blokkolnak. Miért? Mert egyerészt a BBTE szimbolikus térfoglalási akciójaként értékelik. Mi a teendõ? A tér underground-ironikus elfoglalását kell véghezvinni egy olyan akcióval, ami a diákokat is lelkesítheti és amire a hivatalos reakció csak dadogás lehet. Pillanatokon belül mozgalmat lehetne csinálni abból, hogy a diákok a táblák kétnyelvû repróit tartalmazó matricákkal ragasszák tele a BBTE épületét. A gravírozott táblák árából több ezer nehezen lekaparható, különféle méretû, színû stb. kétnyelvû táblamatrica állítható elõ. Ehhez viszont egy olyan mozgalomra és networkra van szükség, ami nem áll a BKB mögött. Egy szájt tartalmazhatná a matricák sablonjait, így az emberek saját maguk gyártotta ragaszokkal is kitapétázhatnának néhány négyzetcentimétert. További eszközök: a kétnyelvû táblák lenyomatát tartalmazó, az egyetem épületében viselendõ pólók, ingyenes képeslapok – a dolog a végtelenségig továbbgondolható. 2. Demisztifikálás A románok nélkül soha nem lesznek magyar feliratok a Babeº-Bolyain. A dolog ott ragad be, hogy a legtöbb román el sem tudná képzelni a táblákat. Mutassuk meg nekik a feliratokat anélkül, hogy kitennénk azokat. Szervezzünk egy akciót, vetítsük ki a táblát az egyetem bejárataira. Mutassuk meg nekik, hogy a tábla akkor is ott van, ha éppen nincs fent. Ne nyilatkozzunk a dologról, jelezzük, egy mûvészeti performansz volt, nem több, nem kevesebb. Azt kommentálják, amit láttak és ne azt, amit mi mondtunk az akcióról. 3. Ideológiátlanítás A BKB ideologikus szervezet benyomását kelti. Patapievici írja: „Fanaticul de drepturile omului de azi este ca anabaptistul de odinioara, care distrugea toate reprezentarile religioase cu sentimentul ca impunea adevarul si moralitatea.” A BKB önigazolást talál a következõ mondatokban: végre megmutattátok, milyen igazi magyarnak lenni!, tanulják meg a románok, hogy nekünk is van szavunk! Az is nagyon kínos, hogy BKB-közeli körökbõl egyre gyakrabban hallunk arról, bizony bombarobbantással is lehet az egyetemért harcolni. Minél inkább lesz a felirat-ügy jobbos-szélsõjobbos téma, annál többet veszít kezdeti civil lendületébõl. Ez lehetne az üzenet a románok felé: nem az a fontos, hogy legyenek magyar feliratok, hanem az, hogy ne érezzük, hogy nincsenek. Márpedig most mindent úgy csináltok, hogy nem tudjuk nem észrevenni, hogy hiányoznak a magyar nyelvû táblák az állítólagos multikulti egyetemen, és nem az, hogy „mi aztán megmutatjuk nektek, hogy kell kesztyûbe maszturbálni”. kiegészítés (2006. november 26) a fent idézett Ion Muresan a BBTE Imázs-osztályának fizetett alkalmazottja, a Verso címû Marga-lap fõszerkesztõje - tudtam meg egy olvasóntól. Ilyen formán véleménye valóban némi fenntartással kezelendõ. Amúgy az övétõl markánsan eltérõ román sajtóvéleménnyel - hacsak nem kerülte el a figyelmemet - nem találkoztam. Nem megyek bele a játékodba Kimaradt Sydney repülõterén egy Ansett-járat, mivel a légitársaság Boeing 767-es gépe meghibásodott. Az utasokat gyorsan megpróbálták más járatokra átütemezni, a történetben fõszereplõ hölgy elõtt is hatalmas, türelmetlen utasokból álló sor kígyózott. Ekkor egy ingerült utas elõretört a sorban, lecsapta a jegyét a pultra, és felcsattant: – Egy jegyet kérek a legközelebbi gépre, és ajánlom, hogy elsõ osztályra adják! A hölgy türelmesen válaszolt: – Sajnálom, uram! Boldogan segítek önnek, de elõbb az itt sorban álló emberekkel kell foglalkoznom. Az utast ez persze nem hatotta meg, hangosan, hogy a sorban mindenki hallja, megkérdezte: – Hölgyem, tudja maga, hogy én ki vagyok?! A nõ elmosolyodott, majd gondolkodás nélkül a hangosbeszélõ mikrofonja után nyúlt, és beleszólt: – Figyelem! – kezdte, a hangja visszhangzott a terminál egész területén. – A 14-es kapunál van egy kedves utasunk, aki nem tudja, kicsoda is õ. Ha bárki segíteni tud személyazonossága megállapításában, kérjük fáradjon a 14-es kapuhoz! A sorban álló utasok hisztérikus röhögése közepette a dühös utas a fogát vicsorgatva odavetette: – Kapja be!! A nõ ezen sem ütközött meg, hanem mosolyogva válaszolt: – Sajnálom uram, de ehhez is sorba kell állnia! Kelemen Attila Ármin A tábla-performansz kommunikációs szempontból, www.transindex.ro, 2006. november 24.